2009. november 15.
Mafia, P. Á. | Október végén a Szigmédia szerkesztősége összeállított egy kérdőívet, amellyel az volt a szándékunk, hogy felmérjük a Szent István Gimnáziumban zajló elvándorlási hullám kiváltó okait. Egy hét alatt kilencvennyolc választ kaptunk, ebből kivettük a már elballagottak válaszait (nekik is köszönjük a válaszadást, de nem tartoztak a célcsoportba), így 95 kitöltő válaszai alapján próbáljuk kideríteni, ki miért megy vagy marad. (Az adatfelvétel módjából is következik, hogy a kutatás eredménye nem reprezentatív.)
Harmincegyen vannak a visszaküldők között, akik már nem istvánosok. Közülük öten indokolták azzal távozásukat, hogy nyugodt körülmények között szeretnének tanulni, ugyanennyien vannak azok, akiknek az új tanárokkal volt bajuk. A túlnyomó többség viszont úgy tűnik, a Kurnász előtti Szent Istvánt sírja vissza: a kiiratkozók több mint fele azt jelölte meg távozásának okaként, hogy a mostani már nem az a gimnázium, ahová annak idején beadta jelentkezését. Egy volt diák az osztálytársait követte, és hárman voltak azok, akiknek bevallása szerint döntésében mind a négy ok együttes fennállása játszott közre. Valaki így válaszolt: „ha csak az egyik lenne a baj, maradtam volna.”
Fotó: Tücsök /szigmedia
Új iskolájukként nyolcan választottak egy másik esztergomi középiskolát, heten közülük gimnáziumot: a Dobó Katalin vagy az Árpád-házi Szent Erzsébet gimnáziumi osztályait. Kilencen más, környékbeli középiskolába távoztak, ők vélhetően egy lakóhelyükhöz közelebbi iskolába iratkoztak át. A kérdésre válaszolók közül tizenketten még ennél is messzebb találtak új iskolát: Budapest, Vác, illetve két esetben a tatai Eötvös József Gimnázium szerepelt konkrétan megjelölve. (Egy tanuló a megye legjobb iskoláját jelölte meg elvándorlásának céljaként – mi az Eötvös mellé húztunk be még egy strigulát.)
Baj van az új tanárokkal is
A kérdőívet kitöltők közül tizenheten ugyan istvánosok, de iskolát váltanának. Itt is a legtöbben a régi Szent Istvánt hiányolják, illetve az elmenni szándékozók között öten az új tanári karral elégedetlenek. Egy diák elmondása szerint azért menne el, mert „nincs biztosíték arra, hogy a még megmaradt tanárok jövőre velünk jönnek.” (Köztudott, hogy az önkormányzat szándéka szerint jövő évben, a Szent István Gimnázium és a Bottyán János Műszaki Szakközépiskola összevonásával egy elitgimnáziumot hoznak létre.)
Meglepően magas azoknak a száma, akiknek úgy tűnik, végleg elegük lett az esztergomi oktatáspolitikából: a hamarosan távozók közül mindössze hárman gondolkodnak városi középiskolában, a többiek más, környékbeli vagy távolabbi gimnáziumban folytatnák tanulmányaikat. Persze más oka is lehet ennek, hiszen a színvonalasabb városi középiskolák lassan telítődnek az átiratkozó istvánosokkal, az Árpád-házi vagy a Bottyán pedig nem mindenkinek jelent megfelelő alternatívát. Sokan azért váltanának mégis, mivel már nem reménykednek abban, hogy a gimnázium visszafordítható lenne a lejtőn.
Alig akad, aki nem gondolkozott el a váltáson
Negyvenheten vannak azok, akik nem hagyják el a gimnáziumot a közeljövőben sem. Közülük mindössze nyolcan válaszolták azt, hogy meg sem fordult a fejükben a váltás. Húszan még várják a csodát: reménykednek benne, hogy a mostani csak átmeneti állapot az iskolában. Az optimistáknak viszont csak a fele bízik abban, hogy a tisztogatás a tanári karban még visszafordítható, és a gimnázium elérheti az igazgatóváltás előtti színvonalat. Négyen végzősök, ezért már nem látják értelmét az utolsó évben távozni, ketten a jelenlegi tanáraikkal is meg vannak elégedve, hét válaszadót pedig teljesen hidegen hagy a tanári kar lecserélése. Mindazonáltal utóbbiak között is nem egy akad, aki a későbbiekben rosszabbra értékelte a jelenlegi állapotokat a 2007-es igazgatóválasztási botrány előttieknél.
Ennél a pontnál éltek a legtöbben az egyéni válaszadás lehetőségével. Van, aki azért maradt, mivel nem tud hová átiratkozni: az esztergomi gimnáziumok már megteltek, messzebb pedig nem akar menni. Többen kiemelték, hogy csak az osztályuk miatt maradtak a gimnáziumban, ahogy egyikük írja, „nagyon jó az osztályközösség, és egy-két tanárt leszámítva nem olyan vészes a helyzet.”
„Már nem tudok bizakodni”
Feltettük azt a kérdést is, hogy jó lenne-e, ha az élet a Szent Istvánban visszatérne a botrány előtti kerékvágásba – a kérdésre válaszolók kilencven százaléka örülne ennek. Ezen belül a gimnáziumban maradók közül, mint már említettük, nagyjából fele-fele arányban vannak a bizakodók („még lehet olyan, mint régen”) és a pesszimisták („szeretném, de úgysem”); ha a távozók, távozottak válaszait is nézzük, az arány értelemszerűen eltolódik a borúlátók felé. Hatan jelölték, hogy idén vagy tavaly felvételiztek, ezért nem tudják, milyen volt a gimnázium Kurnász László igazgatóvá választása előtt; ők jellemzően az iskola jelenlegi helyzetét is derűsebben látják, mint azok a társaik, akik már Sitku Pál regnálása alatt is istvánosok voltak.
A kérdőív végén arra kértük a válaszolókat, hogy az iskolai osztályzatokhoz hasonlóan egytől ötig jelöljék, mennyire elégedettek a Kurnász megválasztása előtti és utáni állapotokkal, illetve milyennek tartották akkor a gimnázium színvonalát, és milyennek most. A grafikonok magukért beszélnek: míg a Sitku irányítása alatt álló iskolát illetően négyesnél rosszabb minősítés csak elvétve akadt, Kurnász összesítve egy gyenge elégségest sem érdemelt ki a válaszadók között. A gimnázium színvonalával kapcsolatban már valamivel nagyobb a szórás, de a jelenlegi színvonalra adott osztályzatok átlaga így is csak 2,09. Huszonnégyen annyira szélsőségesen ítélik meg a gimnázium helyzetét, hogy a négy szempontot rendre 5, 1, 5, 1-re értékelték a 2007 előtti állapot javára. A közömbösek (például akiket nem érdekel, hogy milyen volt a gimnázium Kurnász előtt – hárman adtak ilyen választ) általában ugyanolyanra értékelték az igazgatóváltás előtti és utáni állapotokat, az iskola színvonalát viszont így is süllyedőnek látják, ahogy az az egyetlen válaszadó is, aki szerint a jelenlegi helyzet jobb, mint a Kurnász megválasztása előtti volt.
Újság
Partnereink
