"Ez a mozgalom ... csak a jót, a legjobbat akarja nyújtani, ezért LKlmT d az egyes iskolák kórusainak tehetségük, tudásuk megismertetésére."Machó Zsófia | Ünnepi medállal ajándékozták meg az 50. Tavaszi Dalosünnepen részt vevő kórusok tagjait a szervezők: tárgyi emlékkel is maradandóvá kívánták tenni az élményt.
/Bárdos Lajos az első Éneklő Ifjúság megnyitóján/

Az első Dalosünnepet 1960-ban rendezte meg Kálmánfi Véla és Homor Imréné - a Bárdos Lajos által 1941-ben elindított Éneklő Ifjúság mozgalom hatására, valamint anyák napja alkalmából. A rendezvényt felkarolta a város: azóta is töretlenül működik. A Dalosünnep nem csupán tavaszköszöntő öröméneklés, hanem a város iskolai kórusainak mustrája is: a sorrendet általában a kórusok kora és minősége határozta meg (valamint egy időben zsűri is volt).
Idén tíz fellépő volt, öt általános iskolai kórus, valamint a középiskolások: a Dobó Katalin Gimnázium (Németh Judit), a Szent István Gimnázium (Daróczi Gabriella), az Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola (Vereckei Attila), a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium (Pálmai Árpád) kórusa, és a két egyházi iskola vegyeskara, amit Pálmai Árpád és Vereckei Attila vezényelt.
A minőségi műsort Praetorius Viva, viva la musica! című kánonja zárta, amit minden résztvevő énekkar közösen énekelt, Vereckei Attila vezényletével.
Az 50. Tavaszi Dalosünnep 2009. április 25-én, 17 órától lesz a Dobó Katalin Gimnázium aulájában. Az esztergomi általános és középiskolai kórusok hagyományos évenkénti találkozóján, hangversenyén a Szent István Gimnázium énekkara idén is részt vesz. A kórust vezényli: Daróczi Gabriella.
Durzák Anna tanárnővel készített riportműsort az ETV Életek és Sorsok rovata. A közel egy órás, versekkel, videókkal és zenei bejátszásokkal illusztrált műsorban a tanárnő szabadon mesél az életéről: szüleiről, oroszlányi gyerekkoráról, komáromi fiatalságáról, pályakezdéséről - és a jelenről. Arról, hogy került közel az irodalomhoz, a szavaláshoz, színjátszáshoz. A riporternő, történetek után kutatva barátokat is megszólaltat - Szalai Katalin és Bánhidy Vajk a legnagyobb szeretettel beszélnek a tanárnőről. Mindkét megszólaló az iskolához kapcsolható: Szalai Katalin a gimnázium könyvtárosa volt, Bánhidy Vajk pedig istvános diák, aki így az énekkarban és a színjátszókörben is Durzák tanárnő szárnyai alatt nevelkedett. Ő azt az erőt emeli ki, amivel a tanárnő rá tudta venni a diákokat a nulladik órai próbákra, amivel rendet tudott tartani.
Fotó: Bejó /szeretgom
Elkezdődött a hetedik tanév. Durzák tanárnő talán a második héten válogatott be diákokat az énekkarba. Alig vártam már, hogy sorra kerülhessek. Mikor én következtem, a szívem hevesen vert, de elkezdtem a dalt. A csitári hegyek alatt című népdalt énekeltem és bejutottam! Nagyon szerettem A Kórusban énekelni, nagyon jó volt a karácsonyi hangverseny, a Dalosünnep, vagy akár az, amikor az egyik szünetben rögtönöztünk egy előadást. Nagyon jó érzés volt ott énekelni, és tenni valamit az iskolámért. Büszke voltam arra, hogy elmondhattam magamról, hogy igen, az István énekkarában énekelek, és bejártam - több-kevesebb rendszerességgel - reggelenként a nulladik órában. A Dalosünnepen búcsúztattuk el Durzák tanárnőt, nyugdíjba ment.
Nyolcadikos lettem. Az új karvezető: Szegő Csaba. Itt is vártam a válogatást. Megkérdezte, hogy énekelni szeretnénk, vagy ő adjon meg egy hangot és mi azt visszaénekeljük. Énekelni szerettem volna (könnyebbnek tűnt), de erről lemondtam, mert másik osztálytársamnál nem fogadta el. Felálltam, szerintem egész jól sikerült, csak egy hangot nem sikerült eltalálnom. A válasz: sajnálom, de téged nem vettek fel az elit alakulatba...
A teljes cikk megtekinthető a Hidlap.net-en.