Avagy szavazz arra, akire akarsz, de előbb olvasd el ezt!

Greiner Balázs | Egy tavaszi szünet utáni napon láttam először. Vagyis nem láttam, csak hallottam, s nem is őt magát, csak hírét. Kis hetedikes voltam, aki már azon is meglepődött, hogy van olyan egy iskolában, hogy királyválasztás, arra akkor még nem is gondoltam, hogy egyszer majd valaki szépségversenyt is rendezne, s mint egy vátesz, megjósolja a későbbi Mr. És Mrs. című showt…

De most ne e férfiúról szólj nékem, Múzsa, most legyen a téma Tyula, akit tán a kihalás fenyeget.

Hosszú évekkel ezelőtt, mikor még Prímász szigete mellett állt szent iskolánk, volt egy igazán rendhagyó királyválasztás. Történt ugyanis, hogy egy leleményes osztály nem kívánt élő személyt indítani tiszteletben tartván az istenek hatalmát, így kitalált egy lényt, melynek neve Tyula volt.

Amikor én először szavazhattam királyomra az Istvánban, akkor Peti volt a jelölt és Kani, és egy titkos személy, Tyula. A kampányban nem is hallottam nevét, csak az eredményhirdetéskor hallatta nevét a bölcs Szófia, az akkori DÖK-elnök. Nem ő győzedelmeskedett, de egy ősi istvános szokásnak köszönhetően szép számú szavazatot kapott, s az elkövetkezendő években megőrizte népszerűségét, a hagyomány tovább élt. 2006-ban, mikor a mi évfolyamunkra került sor, mi versengtünk a szavazatokért, azóta rájöttem, mi Tyula titka…

Tyula korunk embereszménye, a kétezres évek Odüsszeusza. Mert ma is, mint mindig, hősökre van szükségünk. Hősökre, hiszen válság van, s ebben a helyzetben csak emberfeletti képességekkel rendelkező egyén képes tenni a közösségért. Tyula nem úgy tesz a közösségért, mint versenytársai. Tyula nem ígér semmit, Tyula nem kenyerez le senkit, Tyula nem költi senki adóforintját kampányra, így Tyula kampánya nem veszít össze két versengő osztályt. Tyula a megoldás maga.
Még egy apróság: Tyula láthatatlan, és Tyula kortalan. Tyula nem ember, Tyula egy égi szerzet, kinek szeme ellát a Kis-Duna sétánytól egészen a Wesselényi utcáig, Tyula nem kéri, hogy kimondd a nevét, Tyula nem várja, hogy mint bálványt imádd, csak annyit sugall neked, istvános szavazónak, hogy ne hagyd, hogy egy hagyomány eltűnjön a kertvárosi Aiolosz szelében…