MaViRe | Évekig Durzák Anna tanárnő volt az, aki sikeresen vezette az énekkart. Legyen szó Dalosünnepről, Helikonról, rendezvény-megnyitásról vagy hangversenyről, mindegyikre rendesen felkészültek. Én a Dalosünnepen hallottam először énekelni a kórust. Utána igyekeztem eljárni az énekkar további hangversenyeire.

Elkezdődött a hetedik tanév. Durzák tanárnő talán a második héten válogatott be diákokat az énekkarba. Alig vártam már, hogy sorra kerülhessek. Mikor én következtem, a szívem hevesen vert, de elkezdtem a dalt. A csitári hegyek alatt című népdalt énekeltem és bejutottam! Nagyon szerettem A Kórusban énekelni, nagyon jó volt a karácsonyi hangverseny, a Dalosünnep, vagy akár az, amikor az egyik szünetben rögtönöztünk egy előadást. Nagyon jó érzés volt ott énekelni, és tenni valamit az iskolámért. Büszke voltam arra, hogy elmondhattam magamról, hogy igen, az István énekkarában énekelek, és bejártam - több-kevesebb rendszerességgel - reggelenként a nulladik órában. A Dalosünnepen búcsúztattuk el Durzák tanárnőt, nyugdíjba ment.
Nyolcadikos lettem. Az új karvezető: Szegő Csaba. Itt is vártam a válogatást. Megkérdezte, hogy énekelni szeretnénk, vagy ő adjon meg egy hangot és mi azt visszaénekeljük. Énekelni szerettem volna (könnyebbnek tűnt), de erről lemondtam, mert másik osztálytársamnál nem fogadta el. Felálltam, szerintem egész jól sikerült, csak egy hangot nem sikerült eltalálnom. A válasz: sajnálom, de téged nem vettek fel az elit alakulatba...