Hat év hosszú idő, nem kétséges. Azonban most csak annyira emlékszünk, hogy egyszer elkezdődött, most meg itt állunk a plénum előtt, és nem szeretnénk olyat mondani, amit már sokszor elmondtak előttünk, és nem akarjuk megnehezíteni magunknak az amúgy is nehéz búcsút.

Senki nem mondta nekünk hetedikes korunkban, hogy nem lesz nehéz, arra azonban nem gondoltunk akkor, hogy nemcsak tanárainkat hagyjuk majd itt, hanem azokat is, akikkel együtt kezdtük itteni pályafutásunkat, a másik osztályt. Ez a furcsa helyzet adta nekünk azt az ötletet, summázzuk hat évünket úgy, hogy virágnyelven beszélünk, így ne kelljen kimondani azt, amit nem tudnánk elmondani könnyek nélkül...

A 12. a osztály búcsúbeszéde teljes egészében elolvasható itt.