A most ballagó 12. a osztály összetartó közösség, s ezzel példát mutat mindnyájunknak. Hogy a klasszikusokat idézzem: Kitartottak egymás mellett jóban rosszban, barátok közt s vészhelyzetben is. Szomorúak vagyunk, hogy elmennek s amikor szeptemberben visszaülünk az iskolapadba azt vesszük észre hogy LOST… eltűntek. Úgy gondolom, hogy magukkal viszik a 6 év nélkülözhetetlen velejáróinak emlékét. Dolina tanárnő mutatópálcáját, amit a mai napig nem hozott be egy hetedikes sem, Tündi néni melegszendvicseinek illatát, Nagy László tanár úr feledhetetlen poénjait, Bogáthi Tanárnő amerikai kalandjának fotóit, Posch tanárnő gyilkos számait, és nem utolsó sorban Gyöngyös tanárurat, aki szigorúan tekintett a legkisebb rendbontásra is, és ha kellett lesújtott kulcscsomójával.

A 11. a osztály búcsúbeszéde teljes egészében elolvasható itt.