A Diákönkormányzat most is élni kívánt véleményezési jogával. Bár ebben a tanévben ez már a második pályázat, amiről véleményt kell mondanunk, nem csüggedünk – hamarosan már gyakorlatunk lesz benne, aminek majd a felnőtt, polgári életünkben akár hasznát is vehetjük.
Véleményezésünk szempontjai szükségszerűen szubjektívek. Teljesen természetes, hogy mi azt a tanárt szeretnénk vezetőnknek, akit évek óta ismerünk, tisztelünk. Tisztában vagyunk a tanítási módszereivel, vezetői képességeiből pedig igazgatóhelyettesként nyújtott ízelítőt. Zara tanárnő pályázatát olvasva nem találtunk olyan pontot, amit megvalósíthatatlannak, valószínűtlennek ítélnénk, illetve amit ne fogadnánk el maximálisan, ha a realizálására kerülne sor. Nem csak a számok, hanem a diákok ismeretében tervez – belátja, hogy szükség van változásokra, folyamatos fejlődésre, de ezt nem a tanári kar és az iskola mentalitásának drasztikus átalakításával kívánja elérni. A pályázatot egészében átgondoltnak, összeszedettnek érezzük, nem hagy kétségeket, hiányos pontokat, ezzel együtt az általunk ismert formai és tartalmi követelményeknek is teljességgel megfelel.
A külsős tanár, Kurnász László is igyekszik átfogó képet adni céljairól, terveiről az iskola működtetésével kapcsolatban. A hozzánk eljutott példány hiányos, az oldalszámozás érthetetlen, így nehezen követhetővé válik a pályázat folyamatában való értelmezése, átlátása. Az általános formázási követelményeknek nem tesz eleget, a betűtípus, betűméret, a sorközök, margók, bekezdésközök használata eltér az elfogadottól. Az életrajza szerint magyar szakos tanár pályázata szerintünk nyelvtani, stilisztikai tekintetben sem éri el azt a színvonalat, amit a Szent István Gimnázium magyartanárától, sőt vezetőjétől elvárunk. Ötleteit méltányoljuk – de hiába szerepel a pályázat tervei közt a Gimnázium önálló, jól felszerelt épületben való elhelyezése, ha ez csak a fenntartón múlik. A bizalmunk a fenntartó felé pedig továbbra is megvan. Az iskolarádió hiányának csupán anyagi okai vannak – kötve hisszük, hogy az igazgató személye befolyásolná az intézménynek járó összeget. Több pontot (például a kapcsolat kialakítását az Arany János Általános Iskolával vagy a szekrényeken a nevek feltüntetését) nem értünk, idegenkedéssel fogadunk. A pályázat részletesen kitér a diákönkormányzatra is – minket valószínűleg ez érint a legjobban. Támogatja a DÖK-öt, de nem működik együtt vele, a programban nem írja, hogy fontosabb kérdésekben kikéri a mi véleményünket is. A Gimnáziumban ez eddig szokásban volt, az egyen-nyakkendő bevezetéséről például az egész diákság szavazott. Amennyiben Önök Kurnász urat nevezik ki az intézmény élére, az esetben nem látjuk az iskola demokratikus légkörének folytonosságát. Amin viszont leginkább felháborodtunk, az a tanári karhoz való hozzáállása – a pályázatban két helyen is megemlíti, hogy hosszú, évekig tartó munka egy erős, szakmailag, pedagógiailag maximálisan felkészült tanári kar kialakítása. Ezt mi a tanáraink elleni támadásnak érezzük, szerintünk felkészültek, szeretnénk, ha ők tanítanának minket a jövőben is.
Végezetül hadd emeljük ki azt a tényt, hogy a külsős pályázó saját állítása szerint is csupán ki szeretné próbálni magát igazgatói munkakörben, vezetői tapasztalat és az intézmény (beleértve ebbe a dolgozókat és diákokat egyaránt) ismerete nélkül. Ez éles ellentétben áll Zara tanárnő huszonhét éves (ebből tizenötöt a Gimnáziumban töltött) tanári tapasztalatával, intézményvezető-helyettesi gyakorlatával és a gimnázium ismeretével, szeretetével. Úgy érezzük, hogy Zara Melinda az iskola előmenetelét tartja szem előtt, míg Kurnász László inkább a saját előrelépését. Kérjük, hogy a pályázat elbírálásánál vegyék figyelembe, hogy az eredményes tanuláshoz a megszokott, nyugodt körülményeinkre van szükségünk, és ez alapján mérlegeljenek!